A lovat mindig le kell kefélni munkavégzés előtt, majd utána is. Ehhez a lókefét használjuk, szőr mentén szedve ki a piszkot, amit a másik kézben tartott vakaróval húzunk ki. A hosszú szőröket (sörény, üstök, farok) a gyökérkefével tisztítjuk, és esetleg ki is fésüljük. Naponta egyszer - lehetőleg az első munkavégzés előtt, a reggeli abrak után - alaposan tisztítsuk meg a lovat (lásd a fürdetés utáni teendők), ezzel is elősegítjük a rendes bőrlégzést, és az esetleges betegségeket idejében észrevehetjük.
A lovat lemosni csak nyáron, 20 fok fölötti hőmérsékleten szabad. A víz hőmérséklete 15-20 fokos legyen. A felhevült lovat, ne fürdessük, ló hasát hideg vízzel ne mossuk. A fürdetés után a vizet a tajtékvonóval húzzuk le, majd szalmával lecsutakoljuk. Ez után alaposan lekeféljük, majd utána a lovat puha ruhával megtöröljük, a természetes testnyílásokat (a szemet, az orrot, a szájnyílást, a végbelet, és a pérát vagy a vaszort) szivaccsal vagy nedves ruhával megtisztítjuk - lehetőleg külön szivacsot használva.
A farkat tépéssel alakíthatjuk, vagy ollóval egyenesre vághatjuk. Nem szabad nagyon levágni, hisz a farok a ló védekezőszerve.
A csüdöt és a patát gyökérkefével tisztítjuk, majd lemossuk. A csüdön lévő szőrzetet meleg időben érdemes lenyírni - de csak a hosszú csüdszőrzetet nem növesztő lovak esetében - , ha az hosszabb még pl. tavaszi vedlés késése miatt, ugyanis könnyen sömört kaphat a ló.
A patát rendszeresen ellenőrizni kell, ki kell kaparni, nem szabad, hogy kő, vagy akármi egyéb szoruljon bele. A pata nedvességtartalmának megőrzése érdekében a patát pataápolóval kenjük be, hiányában parafin vagy étolaj is jó (csak növényi eredetű olajok!). A patát kb. kéthavonta ellenőriztetni, kell a kováccsal. Ha többször megyünk a lóval országúton, vagy gyorsabban kopik a pata akkor meg kell patkoltatni, és a patkolást 4-6 hetente megújítani
A ló ápolásának többszörös jelentősége van, mikéntjét és gyakoriságát nagyban befolyásolja a használat módja. Általánosan elmondható, hogy azt a lovat, amelyiket nap mint nap lovagolunk vagy fogatolunk, azt nap mint nap illik ápolni is.
Pontosabban nem csak illik, de szükségszerű is, hiszen a munkában a ló megizzad, és a szerszám alatt, legyen az nyereg vagy hám, a szőr letapadva, összeragadva szárad meg, itt ugyanis a munka közben sokkal kevésbé szellőzik a bőr, és sokkal jobban izzad, mint egyéb testrészeken.
Ennek következtében, ha a következő használat előtt ezeket a bőrfelületeket nem ápoljuk megfelelően, és az összetapadt, leragadt szőrre nyergelünk például, akkor szinte biztos, hogy nyeregtörés lesz a következmény, ami hetekre kivonja a lovat a "forgalomból", amellett gyógykezelni is kell.
Valamikor, amikor a ló még katonai és gazdasági eszköz volt, természetes volt, hogy reggelente gondozója leápolja. Természetesen ez a fedezőménekre is vonatkozott. Lehetőleg abrakolás után, az abrakolás és a munka megkezdése közti pihenő időben történt, illetve történik helyenként ma is a lovak ápolása.
Az abrakolással egy időben nem szerencsés ápolni, mert sok ló ilyenkor nem veszi jó néven a zaklatást, és szeretnek általában egyedül enni. Előtte pedig pláne nem megy, hiszen akkor minden állat már az etetést várja.
A lóápolás alapvető eszközei: vakaró, gyökérkefe, porkefe, rongy, patatisztító. Először az összetapadt szőrfelületeket a gyökérkefével kikeféljük, azt csak finoman nyomva a bőrre, mert sok ló, különösen a vékonyabb bőrű fajták vagy egyedek, érzékenyek, csiklandósak. A lábakon esetleg megtapadt sarat szintén a gyökérkefével távolíthatjuk el. Ezután az egész testfelületet a porkefével alaposan áttöröljük, és a porkeféből a port a vakaróba "kihúzzuk".
A bádog vakarót lehetőleg ne használjuk közvetlenül a bőr dörzsölésére (bár ez bevett gyakorlat), mert azzal felkaparjuk azt a hámréteget, aminek szerepe a kültakaró bizonyos fokú védelme. (Különösen nem javasolt az éles marhavakarók használata!) Helyette használjuk a gumi vagy műanyag eszközöket. Ezután a szőrzetet áttöröljük egy tiszta, puha ronggyal.
A hosszú szőröket sörénykefével lehet szépen kifésülni, kíméletesen, lehetőleg minél kevesebb egészséges szőrszálat kitépve. Kiállítások, versenyek előtt lehet használni a ma már lovas boltokban kapható farok- és sörénykezelő spray-ket, amelyek segítségével a hosszú szőrök ápolás után egymástól elválva maradnak, és szép,
A csikók rendszeres ápolásának az a nagy jelentősége, hogy megszokja az emberrel a kapcsolatot, megtanul viselkedni, feladni a lábát, megtanulja az alapvető, istállón belüli vezényszavakat, és a nevét.
A fiatal, néhány hónapos csikót esetenként bizonyos kezelésekhez (féregtelenítés, lázmérés, bélyegzés, esetleg a kötőfék első alkalommal való felhelyezése, oltás stb.), vagy egyéb okból meg kell fogni, „rögzíteni" kell.
Ezt határozott, gyakorlott mozdulattal a csikó kb. hat hónapos koráig egy ügyes, jó fizikumú ember meg tudja tenni, a következő módon.
A csikó lehetőleg legyen a boxban. A gondozó a csikó egyik válla mellé áll, simogatja, nyugtatgatja.
Amikor a csikó olyan módon helyezkedik el, hogy orrával az egyik sarok felé áll, valamelyik boxfal mellett, akkor gyors mozdulattal egyik kézzel megmarkolja a csikó egyik fülét, másikkal a farokrépa tövét, amit felfelé „visszatör", közben testével a falhoz szorítja a csikót.
A csikó előre menekülését megakadályozza a sarok, az oldalra menekülést a gondozó és a másik oldalon a fal, a hátrafelé menekülést pedig a feltört (felhajtott) faroktő.
Gyakorlott ember ilyen módon egy pillanat alatt akár 6-7 hónapos csikót is egyedül meg tud fogni, nyugodt állatot akár a szabadban, karámban is.
A kezelés elvégzése után a csikót elengedjük, közben megnyugtatjuk, simogatjuk. Az így megfogott csikó sokkal kevésbé fog félni, mint amelyiket szakszerűtlen módon félórákon keresztül üldöznek körbe-körbe a boxban vagy a karámban, míg végül nagy nehezen vadnyugati módszerekkel lelasszózzák és négyen-öten valahogy legyűrik.
A ménesben tartott tenyészkancák ápolása természetesen nem olyan napi feladat, mint a munkában lévő lovaké. Ha megfelelő módon tudnak saját maguk tisztálkodni, azaz hemperegni, fatörzsnél, karámfánál vakarózni, akkor az ő ápolásuk nagyjából a pataszabályozásra és pataápolásra szorítkozhat.