Shire

A középkori angol csatalovak leszármazottja, a világ egyik legnagyobb lófajtája.

Fajtajellemzők

A világ legnagyobb lófajtája. Mind a négy láb csánktól lefelé szársekély, olykor harisnyás, esetleg fehér lábú. Nem ritka a fehér fejű sem. Feje arányos, gyakran enyhe kosfej, nyaka hosszú, vállai dőltek. Marja kifejezett, szügye izmos, háta középhosszú, fara csapott. Lábai a hidegvérűekéhez képest hosszúak, a lábtő és a csánk ízülettől lefelé hosszú szőrök borítják. A paták kifogástalanok és nagyok.

Mérete ellenére energikus és jóindulatú segítőtárs a mezőgazdasági munkákban, vagy a városi fogatok előtt dolgozva. Mozgása jó, térölelő, ügetése energikus. Nem szeret sokat vágtázni, de ugrani tud annyira, amivel egy könnyű terepen elboldogul.

A shire-t hatalmas termete ellenére végtelen jóindulat és jó munkakészség jellemzi, bár a túlzott méretekkel együtt gyakran jó néhány küllemi hibával - például nem elég jól izmolt combok, a hátulsó lábak kardos állása - rendelkeznek az egyedei.

Egy átlagos shire testtömege 1 tonna körül van, és 5 tonna terhet képes elvontatni.

Története

A shire egyenes leszármazottja a középkori írók által "Nagy ló"-nak nevezett fajtának. A nagy ló pedig a britt hadilónak a leszármazottja, amelynek erejéről, fegyelméről és bátorságáról már a római történetírók is elismerően nyilatkoztak.

A Shire és Anglia története szorosan összefonódik. II Henrik (1154-től) és Erzsébet uralkodása (1558) között folyamatos cél volt a lovak számának és méretének növelése. Ez nem is csoda - egy páncélos lovag tömege teljes fegyverzetben a 300 kg-ot is elérhette.

János király 1199-től 1216-ig tartó uralkodása alatt 100 nagytermetű mént importáltak angliába Flandriából, Hollandiából és az Elba partjairól. Ebből a 800 évvel ezelőtti keveredésből alakult ki a fajta alapja.

VIII Henrik 1509-től 1547-ig tartó uralkodása alatt különös figyelmet fordítottak az erős lovak nevelésére. Az 1535-ös és az 1541-es törvények megtiltották a 152 cm-esnél alacsonyabb lovak tenyésztését, illetve mindenfajta lóexportot, még Skóciába is.

Ha a háborúban jól bevált a fajta, még inkább bevált békeidőben. A kereskedők folyamatosan hatalmas mennyiségű erős lovat igényeltek, a tenyésztők pedig eleget tettek az igényeknek.

Lincolnshire and Cambridgeshire területén kötötték az első üzleteket a fajtával, majd innen lassan elterjedt az egész országban.

1878-ban megalakult a fajtaszövetség. Ekkor Angol kocsilónak nevezték a fajtát, és csak 6 évvel később változtatták Shire-re. A szervezet elősegítette az exportot, leginkább az Egyesült Államok irányába. Az ottani szervezet 1885-ben alakult meg.

A lóállomány a motorizáció előretörésével lassan csökkenni kezdett, de igazán drámaian csak a II. világháború után esett vissza a számuk - a fénykor több milliós egyedszámával szemben az 1960-as évek elejére mindössze pár ezerre.

Az utóbbi időben egyre elterjedtebbé váltak a szabadidőlovasok körében. Jól használható egyes és többes fogatban is, jól idomítható és terepen is szívesen megy. Megbízható igásló, de egyre elterjedtebb körben használják showműsorok bemutatólovaként.

Shire

a legnagyobb

A shire ősei a legtöbb szakértő szerint őshonosak Angliában, ha viszont nem, akkor is nagyon régóta tenyésztik őket jelenlegi életterükön. A shire őse minden bizonnyal a nagy angol ló (Great English Horse), melyet számos forrás emleget, és amiről már az 1. századi római krónikák is elismeréssel írnak. A hidegvérű nagy angol ló tenyésztését a 12. századtól az angol király szabályozta: az 1154-ben trónra lépő II. Henriktől egészen az 1558-ben megkoronázott I. Erzsébetig nagy hangsúlyt fektettek erre a kérdésre. A robosztus és erős nagy angol ló stratégiai fontossággal bírt: egy lovag tömege páncélzattal együtt körülbelül 400 font, azaz 180 kg volt. Az 1199 és 1216 között uralkodó Földnélküli János 100 nagy testű mént vitt Angliába, melyeket Flandriából, a mai Hollandia területéről és az Elba vidékéről zsákmányolt. VIII. Henrik (uralk. 1509-1547) számos, lótenyésztést szabályozó törvényt adott ki: a fajta egyedeinek minimális méretét, valamint teljes körű, Angliából való kereskedelmi kivitel tilalmát is elrendelte. A fajtát az 1760-as évektől kezdve ismét keresztezték a fríz és flandriai lovakkal. Ekkor alakult ki a mai shire fajta. Az első időkben még különbözött az egyes angol régiókban tenyésztett shire megjelenése: Leicestershire és Derbyshire fekete színű lovakat tenyésztett, míg Staffordshire-ben főként a pej terjedt el. Ezenkívül kisebb alkati különbségek is voltak az egyes régiók egyedei között. A shire feladata az 1700-as évek második felétől főként a mezőgazdaság és az áruszállítás kiszolgálása lett. A különleges megjelenésű, nagy munkabírású és barátságos shire idővel nemzeti kinccsé vált, és az angol utcák mindennapjaihoz éppúgy hozzátartozott, mint a Big Ben London látképéhez. A fajta tenyésztőegyesülete, az Old English Cart Horse Society (Régi Angol Fogatlótenyésztők Egyesülete) 1878-ban alakult meg, és 1884 óta viseli a Shire Horse Society (Shire-tenyésztők Egyesülete) nevet. A később "angol fekete" néven is ismertté vált shire meglepő módon nem szorult háttérbe a mezőgazdaság gépesítése miatt. A világ egyik legnehezebb és legnagyobb lovát ma hobbilóként, lovas bemutatók résztvevőjeként és sörösfogatok előtt hasznosítják. Az egyedek Nagy-Britannián kívül Ausztráliában, az USA-ban és Oroszországban is igen kedveltek.

... a világszerte nyilvántartott lovak legnagyobbja ...

A shire-t többször nemesítették a fríz fajtával, ami látszik is megjelenésén. Bizonyos források szerint ez nemcsak Földnélküli János idejétől kezdve, hanem már az ókorban, Hadrianus római császár brit hadjáratakor megtörtént. A világszerte nyilvántartott lovak legnagyobbja az 1846-os születésű, Sampson nevű shire mén volt. Bottal mért marmagassága 220 cm, tömege pedig kb. 1,5 tonna volt.

 Tulajdonságai

Vérmérséklet: hidegvérű

Marmagasság bottal: 163-195 cm, egyes egyedek 200 cm felett

Szín: fekete, pej, sötétpej, ritkán szürke

Felépítés: hosszú, keskeny fej, hosszú nyak, széles vállak, robosztus testfelépítés, selymes szőr, dús csüdszőrzet

Jellemzők: az egyik legerősebb és valószínűleg a legtömegesebb lófajta a világon, ennek ellenére könnyen kezelhető, barátságos, tanulékony

Hasznosítás: nehézigás, újabban hátasként is

Származási hely: Nagy-Britannia

Eredet: 18.-19. század

 Élettere: óceáni éghajlat

Shire:

Söröslónak, szódáslónak is hívja a népnyelv, mert régen a városokban ilyen

jól megtermett, robosztus lovak vontatta kocsikon vitték a söröshordókat,

szódavizes üvegeket. Valójában Közép-Angliában kitenyésztett, félelmetes

erejű, lenyűgöző megjelenésű igásló. Korábban a mezőgazdasági farmokon

az erőgépeket helyettesítette. Szinte minden fajnak megvannak ezek a

robosztus igáslovai, nálunk például muraközinek hívják az ilyen lovat.