Lovas idézetek      

Az előző képet itt is megtaláljátok nagyba:

lovas‑hatterkep‑fekete‑lovak‑a‑atengerparton.jpg

image‑B3BE_4D22268D.jpg

Ló nélkül lehet élni, de nem érdemes. 

Mi az a ló? 
A ló maga a természet, a szabadság, jelképe. 
És a ló az a teremtés, melyet az Isten ajándékozott nekünk, emberknek legjobb, leghűségesebb barátként! 
A ló maga a szeretet!

Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok. 


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt. 


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik. 



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is. 


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten. 

A bajnokok bajnoka vagyok. Ha futok, remeg a föld, megnyílik az ég és halandók ujjonganak. Ez a diadal útja... És tiszteletkört teszek a tulajjal, aki virágos takarót tesz rám...

Most, hogy a kapunak támaszkodva nézem, amint kedves lovam az almafa alatt legel, és szellő simogatja az arcomat, úgy tűnik, mintha minden rendben lenne, és nem történt volna semmi... Pedig minden megváltozott. Örökre.

Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják, a Nyugat történelmét lóháton, nyeregben írták. De senki se látta még a lovak szemszögéből. Mostanáig. 
Itt születtem. Azon a földön, amit régi nyugat néven emlegetnek. Mi úgy tudjuk, ez a táj kortalan. Se kezdete nincs, se vége. Itt simul egymásba a föld és az ég. Mint a pőrén legelő kószáló szél, ide tartozunk. Mindig ide tartoztunk. A musztáng a nyugat szelleme. Hogy ez a nyugat végül is elveszett-e vagy sem, azt nektek kel tudnotok. Amit én mesélek, szín igaz. Ott voltam. Emlékszem. Emlékszem a napra és az égre, amikor nevemen szólított a szél, és a ménes azidőtájt még szabadon száguldott.

Gyászos ez dal,
minden mindegy már,
ha volna még kiút,
az nem visz sehová.

Mesél a szél, játszva száll
az én hazám az ősi táj
az alkony, ha csókol
és fényárként ég
hol vársz, olyan távol van még

A hazaút hosszú
sok akdály vár rám
a távolság hív
hiányod fáj

Mint árnyék követném
a lépted nyomát
ha hozzád elérnék
nem szállnék tovább

Száguld a musztáng
az álmunk után
és nincs már mi feltart
hisz az út végén vársz 

Hisz tudom jól, hogy vársz
a szívem hozzád talál
ha leszáll majd az alkony
a fény ránk talál

Mint árnyék követnéd
a léptem nyomát
Hej!
ha hozzám elérnél
nem szállnál tovább
hisz vár rám az alkony
és egy pont biztos már 
óóó hazavár
engem mindíg,
mindíg e táj.

Az élet túl rövid, öleld át a lovad és ne engedd el.

A tréner meghallja, amit a lova mond neki, a jó tréner azt is meghallja, amit csak suttog.

A lónak négy lába van, mégis megbotlik.

A ló két füle ritkán van nyugton. Akár az égbolt radarkeresői, hol erre, hol arra fordulnak, a környező világ mindenféle zaját derítik fel.

Ha a kutya legjobb barátja az embernek, a lóról elmondható, hogy legkülönb szolgája.

Az embernek sem sikerülhet minden, még az Istennek is csak két dolog sikerült - a tavasz meg a ló."

Azt kérdezed, mit sportolok, 
Azt mondom, hogy lovagolok. 

Azt feleled, ez nem egy sport. 
Azt feleled, ez könnyű. 
Azt feleled, ehhez nem kell tehetség. 
... 
Azt feleled, csak ülök a nyeregben. 
Azt feleled, hogy nem vagyok sportoló. 
Azt feleled, ez csak egy idióta hobbi... 

De kérdem én... 

Tudod-e milyen megbízni valamiben, ami ennyire kiszámíthatatlan; 
valamiben, aminek saját gondolatai vannak, 
ami egy rossz mozdulattal képes megölni téged? 

Tudod-e milyen... 
esni 3 méter magasról, 50 km/h gyorsasággal, 
majd magadat leporolva, visszaülni a nyeregbe? 

Tudod-e milyen... 
teljes sebességgel nekivágtatni egy akadálynak; 
átugrani valamit, ami nagyobb mint te magad? 

Tudod-e milyen... 
előadni egy bonyolult táncot; 
egy állattal, ami nem beszéli a nyelvedet? 

Tudod-e milyen... 
körülvágtázni egy vékony hordót? 
csúszva megállni két másodperc alatt? 
két apró kengyelre bízni magad egy vágtató versenylovon? 
megkísérelni a kézenállást egy mozgó lényen? 

Szóval mielőtt lebecsülsz minket 
gondolj bele... 

Megérted ezt a gyengéd kapcsolatot? 
Tudod-e milyen együtt dolgozni valamivel, ami tízszer akkora, mint te? 
Tudod-e milyen napi öt órát, heti hét napot gyakorolni? 
Volt-e már valaha kapcsolatod egy 600 kilós állattal? 

Kockáztattad már valaha az életedet egy sportért? 

Még mindig azt hiszed, hogy egyszerű ...?

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat